Példakép
2010 november 21. | Szerző: FMA |
Egy példakép mindig jó dolog, bármilyen formában is. Lehet az valós személy, egy fotó, egy történet, a lényeg abban rejlik, hogy higgyünk benne és tiszteljük.
Nekem a fogyásomhoz két barátnőm példája adta a kezdő löketet, bevallom, sosem gondoltam volna róluk mondjuk két éve, hogy valaha ilyen karcsúak lesznek. Gondolom, ezt sokan rólam sem gondolták volna még másfél éve, de szerencsére mindannyian észbe kaptunk időben. :)))
Amikor hullámvölgybe kerültem az elmúlt hónapokban, amikor este a kekszes doboz fedelét már felnyitottam, akkor mindig ők ketten jutottak az eszembe, hogy ők csinosak, én pedig ilyen akaratgyenge vagyok és egyből új erőre kaptam és folytattam az utam a célomig. Hittem magamban és tudtam, hogy én is meg tudom csinálni. Ez az egyik legfontosabb dolog: magunkban hinni!!!
És hogy miért lettem most ennyire merengő? Tegnap hirtelen ötlettől vezérelve elküldtem a lerövidített történetemet Rékának és Norbinak, köszönetképpen a módszerüknek, a tornáiknak és annak, hogy a dvd-ikkel lehetőséget adnak a hozzám hasonló, itthon lévő anyukáknak is, hogy tehessenek valamit magukért és tudjanak tornázni gyerek mellett is, konditerem hiányában. Reggel válaszolt is Réka, megköszönte a történetemet és nemsokára már ki is tette a facebook oldalára. :)))
Egész délután csak kapkodtam a fejem, annyi üzenet, dícséret, hozzászólás érkezett, nem győzött a postafiókom jelezni, hogy a facebookon újabb esemény történt. :)))) Nagyon kedves mindenki, és én is örülök, hogy segíthetek a példámmal másoknak!
Ez a nap olyan nagy löketet adott ismét, hogy este még nekiálltam a Réka napi 20 perc dvdről a comb gyakorlatoknak, holnap tuti izomlázam lesz, de megérte. Jól esett, izzadtam, mint a ló, de élveztem és ez a lényeg. :)))
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
😀 Ez a pingponghatás. Mindenki motivál mindenkit 🙂
Sokat gondolkodtam mostanában, hogy nekem miért nem akaródzik lefogyni. Néha rákattanok a nasira, automatikusan eszem, nem jut eszembe, hogy valami mást kéne csinálnom a csipegetés helyett, sőt az is csak este jut eszembe, hogy ma se tornáztam. Amúgy is olyan tervezetlenül élek, rutinból telnek a napok 🙁 (Sóhaj)
Szeretnél te is egy példakép lenni? Nekem már az vagy! Tegnap óta változtattam az étkezési szokásaimon és elkezdtem tornázni rendszeresen. Nem mondom, hogy annyira menne, de legalább mozgok. Én nem bírtam kiiktatni teljesen a cukrot és lisztet (a szoptatás miatt még nem akarom teljesen kiiktatni), de mértékkel eszem ezeket és ebéd után már nem. A ducitréning megy nálam is, eddig hébe-hóba tornáztam esténként, most ráállok az ebéd utáni gyerekalváskor, így tuti nem zavar senki (hamarosan megyek is ugri-bugrizni).
Melletted egy barátnőm fogyott így, hogy kiiktatta a széndhidrátot és cukrot, ő is a példaképem. És szeretnék én is olyan csinos és fitt anyuka lenni, mint te. És sok erőt adsz, hogy látom, milyen voltál, mert kb. én is úgy nézek most ki, mint te a kezdéskor, bár nekem több kiló van pluszba rajtam. És érdekes, mert amióta több fényképet láttam rólad, nagyobb löketet adott, hogy nekikezdjek!
Nagyon örülök, hogy évek óta a barátnőm vagy, bár még személyesen nem találkoztunk, remélem jövő nyáron együtt strandolhatunk a Balcsin… madzagosbikini kilőve…
Most viszont megyek tornázni, mert nem sok időm marad, így a blogod olvasását hanyagolom…
Csilla, Te mennyit szeretnél fogyni amúgy? Nekem addig nem ment a fogyás, mig nem voltam teljesen kiábrándulva magamból. Mikor már utáltam a tükörképem, akkor érdekes módon lett erőm a fogyihoz. 🙂
Angie, örülök, hogy motiválhat az én fogyásom, hidd el, ha kellően akarod és hiszel magadban és a célodban, akkor sikerülni fog!!!! Én is sokat netezek, de úgy vagyok vele, hogy fél óra a tornára mindig KELL ,hogy legyen, a net megvár. 😉 :))) Drukkolok Neked is és mindenkinek, aki olvas és harcol a kilók ellen!!!!! 🙂
Húsz kilót simán leadhatnék, nem ártana meg 🙂 Kb. annyi vagyok, ahonnan indultál, és hasonlítok is alkatilag rád (vagyis a régi énedre). Kb. 3 éve lementem 70 kilóra, de az egy nagy lelki válság eredménye volt. Akkor jól is esett, hogy mindenki álmélkodik, hogy mennyit leadtam, de nem tudtam megtartani azt a súlyt, (nem hogy még tovább fogyni), és szép lassan visszahíztam. Szoktam ezen gondolkodni, hogy mi a bajom, talán az, hogy az evést nem táplálkozásnak tekintem, hanem örömforrásnak, jutalomnak, vigasznak. Biztosan anyuék szúrták el kiskoromban 😉 48 éves vagyok, és gyerekkoromban nem volt ilyen mindennapos a nassolás. Vasárnap kaptunk hárman egy zacskó savanyú cukrot, vagy egy 10 dekás csokit. Hét közben max. pár db háztartási keksz a tea mellé.
De az önutálat már eléggé jól megy 🙂 Már csak az önuralmat kéne valahonnan előszedni.
Csilla, én is már többször fogytam le kb. 73 kilóig, aztán mindig visszajött, mert nem voltam erős. Most viszont nyár óta tartom a súlyom, mert máshogy álltam/állok a dolgokhoz, nem fogyókúrának tartottam, hanem inkább életmódváltásnak, mert azóta is így élek és tornázok. :))) Én is örömforrásnak vettem régen az édességet, ha szomorú voltam, ha rossz napom volt, egyből édességet ettem. Most valahogy ezek nem is hiányoznak már annyira, ezt nem gondoltam volna korábban. :))) De a titok főleg az: NE VEGYÉL otthonra olyan dolgokat, amik kísértésbe vihetnek, akkor tuti, nem lesz gond!!! :)) Nálam például tábla csoki már régen volt itthon, üres a nasis fiókunk. :)))))