I feel good :)

2010 november 11. | Szerző: FMA |

 Ma jó napom van, kivétel, hogy reggel megint nem mentem futni, mert érdekes módon még reggelente nagyon fáj a torkom… ki érti ezt??? direkt kiszúr velem vajon??? :((( bosszantó…

Mindegy, azért tornáztam otthon kb. 20 percet, hasaztam és pár comberösítö feladatot csináltam még délelött. Voltunk picit sétálni is Kismacival, bár föleg bevásárlás volt a séta, de lent voltunk jo háromnegyed órát. Utána föztem csirkepörit, mert ma az anyósomék a bébiszitterek és nekik is maradt így vacsira kaja. Kismaci pörit ebédelt nokedlival, én a tegnapi teljes kiörlésü tésztát a tejszines pulykaraguval. Nem kivántam most a pörköltet valahogy….

Reggelire még a keddi sajtos tallér maradékot ettem és egy actimel joghurtot, délelött megittam 1 liter zöld teát és mivel még mindig volt otthon norbis liszt, így gyorsan Nonó blogjáról kinéztem egy újabb sütit, a kekszpogácsát, és azt csináltam meg update lisztböl és édesítövel. Pici mézeskalács füszert is tettem bele, jó kis pufi falatkák lettek, bár nekem pici édesítö még hiányzott belöle, de kávéval szerintem egész finom lett. Ezt hoztam vacsira is, három darabot ettem a maradék zsírszegény joghurttal.

Ma megint dolgozok, így heti egyszer-kétszer szeretek jönni, sokkal másabb érzés, mint mikor az ember teljes munkaidöben dolgozik valahol. Nekem ez a kikapcsolódás, szeretek a vendégekkel beszélgetni, tegnap is volt egy magyar család, nagyon jó fejek voltak, Peströl jöttek, és a szülökkel este jól eldumáltunk. :)) Jövö héten is kétszer jövök, csütörtökön és pénteken, utána pedig maradnak a csütörtökök csak, heti egyszer. Addig Kismaci is jól elvan, tegnap apukájával volt, ma a nagyiékkal, neki is változatosabbak a napjai, nem csak engem lát, a szigorú anyát. :))))

Nem tudom egyébként, hogy minek köszönhetö ez, de most újra eröre kaptam, jól érzem magam, szeretek tornázni, odafigyelek a kajára, kibirom, hogy ne dézsmáljam a hotelben a konyhát, pedig mindig vannak jo kis briosok, kuglofok, csokik, sajtok reggelire, eddig rá-rájártam, de most nem érdekelnek. Otthon is kibírom, hogy ne egyek kenyeret, édességet is módjával, tetszik a tükörképem, ma is picit kisminkeltem magam, kezdem kitapasztalni, hogy tudom a táskáimat a szemem alatt halványítani, szívesen veszek fel színes sálakat (már csak egy téli sapit kellene találnom, ami tetszik és valami jó táskát ;))) ) éééééés ma megvettem a csizmát is, egyszer élünk. :)))) Nekem tetszik :)))

Ráadásul ma M. lebeszélte anyukájával, hogy hétfön átjön már reggel, mi pedig átruccanunk Parndorfba, mert M. szeretne egy barbour kabátot venni magának karira és nem szeretnénk decemberben tömegnyomorban bosszankodni ott, így lemegyünk már hétfön kicsit körülnézni. Hátha találok én is valami jó kis táskát, sapit, kabátot a csini csizmáimhoz. :)))

Hétvégén startolnak a híres bécsi karácsonyi vásárok is, én bevallom, hogy a városházán nem voltam vagy két éve, utálom a tömeget és igaz, hogy este az van a legszebben kivilágitva, de a leggiccsesebb is szerintem, így inkább másik vásárokban szoktunk puncsozni a családdal. Hétköznap szeretek menni, jó picit beszívni a puncsok, a gesztenyék, fincsi lakomák illatát, hallgatni a zenét stb… biztos, hogy párszor majd megyünk puncsozni Kismacival, bár a kedvencem akkor is a mellettünk lévö botanikus kert karácsonyi vására, szinte nulla turistával, barátságos kis standokkal, csütörtöktöl vasárnapig egész nap nyitva vannak. Milyen hamar eltelt megint egy év, újabb karácsonyra készülünk, hihetetlen….

De a legjobb az egészben, hogy most már nem 85 kilósan készülök az ünnepekre, már tudom, hogy nem a bejgli és a fehér kenyeres töltött káposzta a lényeg, mert már meg tudom állni, hogy ne faljak fel mindent és ez szuperjó érzés. Szaloncukrot sem tervezek venni, csak maximum egy csomaggal, mert ha nincs otthon, akkor nincs kisértés! 🙂 Ma is a boltban egy-két csokinál meg-megálltam, de inkább nem is vettem a kezembe, nehogy akaratlanul is belemásszanak a bevásárlókocsiba, meg tudtam állni, hogy ne vegyek ilyeneket, és szerintem ezek a nagy dolgok, mikor az ember le tudja gyözni a saját “démonjait”. :)))))